Már a burgonyafogyasztásunk sem a régi, és a boltokban kapható gumók nagy része sem itthon termett. Ömlik az országba a külföldi áru, miközben a magyar gazdák tárolójában megrothad a burgonya. Mi menthetné meg a magyar burgonyaágazatot? Miért nem versenyképes a magyar burgonya? Miért nem csak azután érkezik be külföldről burgonya, ha már elfogyott magyar?
Kezdjük a termeléssel. A magyarországi gazdák hektáronként átlagosan 26 tonna burgonyát takarítanak be, míg a franciák termésátlaga 44 tonna, a németeké 45, a hollandoké 47, a belgáké 50, az angoloké pedig 58 tonna.Versenytársaink tehát jóval hatékonyabban termelnek, és ez a szemlátomást nagy különbség több dologból adódik.
Fémzárolt vetőgumó
A nagyobb termésátlag egyik záloga a kiindulási anyag. A külföldi gazdák többsége minden évben fémzárolt vetőburgonyát ültet, aki nem, az eleve lemond a termés nagy részéről. Az úgynevezett utántermesztett rakó burgonya növényegészségügyi állapota és így az azzal elérhető hozam ugyanis jóval kisebb, mint fémzárolt vetőburgonya ültetésekor.
A fémzárolt vetőburgonya természetesen drágább, a külföldi gazdáknak viszont kedvező a vetőburgonya kedvezményes áfatartalma. Amíg a magyar burgonyaágazatban 27 százalékos általános forgalmi adó sújtja az értékesítésre szánt burgonyát is, addig a francia termelő példáulcsak 10 százalék áfát fizet a vetőgumóra, a német 7, a holland és belga gazda csak 6 százalékot, az angoloknál pedig nem drágítja adó a szaporítóanyagot.
Nyilvánvaló, hogy ezekben az országokban nem kell a gazdáknak takarékoskodniuk a vetőburgonya árán.Ráadásul a hazai 27 százalékos áfa nem tükröződik a felvásárlási, értékesítési árban. Arról nem is beszélve, hogy az utántermesztett rakó burgonyából az államnak egy fillér bevétele sem származik, még 5 százaléknyi sem.
Jobb színvonal
A külföldi gazdák növénytermesztési technológiája magasabb színvonalú.Talán a magyar burgonyatermesztők is eljuthatnának erre a gépesítettségi szintre, ha a bevételből minden évben tudnának félretenni beruházásokra. Cserébe, a magyar termelők kevesebbet fizetnek a munkaerőért, már ha találnak egyáltalán. Jelenleg a magyar burgonyatermelők nagy része évről évre él és dolgozik, a beszerzők kényének-kedvének kitéve. Ott spórolnak, ahol tudnak:a vetőmagon, a növényvédelmen. Együttműködéssel jobb lehetne a gépek kihasználtsága, a rossz emlékek miatt azonban erre csak kevés termelő hajlandó.
Nagyobb választék a magyar burgonyaágazatnál
A burgonya növényvédelemében a megelőzés a fontos, nem a kárenyhítés. A hazai termelők közül mégis sokan az utolsó pillanatig kivárnak a kezelésekkel, és még mindig előfordul, hogy alternatív forrásokat keresve „cirill betűs” növényvédő szereket használnak, azok pedig nemcsak meglepetéseket okozhatnak, alkalmazásuk még szabálytalan is.
Engedélyezési rendszerünkből adódóan hazánkban korlátozott a növényvédőszerek elérhetősége. Amíg a forgalmazóknak kisebb vagyont kell fizetniük egy-egy készítményük engedélyeztetésére, nem várható el, hogy olyan kis területen termesztett kultúrába, mint a burgonya készítményeket engedélyeztessenek.
A kevés készítmény miatt gyorsan kialakulhat szerrezisztencia a károsítókban, amitől tovább romlik a magyar termelők hatékonysága. Az engedélyeztetésből származó bevételnél talán többet hozna az államnak is, ha a gazdák több, eredeti növényvédőszert vásárolnának, és javulnának az eredményeik.
Külföldön is szűkül persze növényvédőszerek köre, de még mindig bőven van miből válogatni, a termelők pedig megengedhetik maguknak, hogy eredeti készítményeket vásároljonak. Az ottani gazdáknak mások a gondjai.
Összefogás
Forrásai előteremtéséhez a külföldi gazdák többsége szerződéssel termel, így kiszámítható a biztosan értékesíthető mennyiség és a termék ára. A szerződéses termelés a magyar burgonyaágazatban nem divat, mindenki okos és szeret a zavarosban halászni, ám végül általában a termelő húzza a rövidebbet. Ha jogvitára kerül sor, akkor a termelő évekig várhat, amíg a jól fizetett szakvélemények mentén megszületik a mezőgazdasági kérdésekben gyakran teljesen járatlan bírósági döntés.
Az évről évre élő gazda ezt nem tudja kivárni. Nem élhet jogaival a nagy forgalmazókkal szemben, mert akkor várhatóan nem értékesíthet nekik többet. Ma jó, ha 5-6 kézben összpontosul a teljes hazai áruházi zöldségbeszerzés 90 százaléka. A burgonyát termelő magyar gazda kiszolgáltatott a piacnak és a felvásárlóknak.
A magyar forgalmazó/beszerző bármikor megszegheti a termelővel kötött szóbeli vagy írásos szerződést, mert biztos lehet benne, hogy a gazda nem fog jogorvoslatot keresni. Összefogni és üzletláncok elé krumplit borogatni sem fognak. Magyarországon nem.
Európai szinten is vezetők vagyunk abban, hogy nálunk már hatályos a tisztességtelen forgalmazói magatartást szabályozó törvény (2009. évi XCV. törvény), amelynek minimumkövetelményeiről az EU még csak most tárgyal. De a jogokkal élni kell és összefogás nélkül az sem megy. A forgalmazó pedig a termelőkre erőszakolt szerződéssel próbál kibújni kötelezettségei alól. Az Európai Burgonyakereskedők Szövetsége (Europatat) által kidolgozott RUCIP (rucip.org) rendszer segíti a tiszta keretek közötti burgonyakereskedelmet. Szabadon használható lenne Magyarországon is.
Tanúsítás
A külföldi burgonyatermelők súlyt fektetnek arra is, hogy megszerezzék a legkülönbözőbb tanúsításokat, ezáltal minél több helyre beszállíthassanak, és megtérüljenek a költségeik. A magyar termelők tanúsításra fordított költsége viszont nem mindig térül meg. Egy rendkívül olcsó ( kétségtelenül fölöttébb gyanús) tétel felbukkanásakor ugyanis a beszerzők nem vizsgálják olyan kérlelhetetlenül a tanúsításokat, a minőséget. A tanúsítással rendelkező magyar gazda pedig ilyenkor számíthat arra, hogy az egyik nap még elfogadott tételét másnap minőségi kifogással visszautasítják.
Áfacsökkentés
A magyar étkezési burgonya árát 27 százalékos általános forgalmi adó terheli, amíg a franciát csak 5,5, a németet 7, a hollandot és belgát 6 százalék, az angoloknak pedig erre sem kell áfát fizetniük. Nemzetközi kereskedelmi viszonylatban viszont a magyar 27 százalékos áfa lehetővé teszi, hogy a Franciaországból teljesen legális körülmények között beszállított burgonyát olcsóbban kínálják a magyar boltokban, mint a hazait. Így fordulhat elő, hogy az üzletek polcai roskadoznak az amúgy jó minőségű külföldi árutól, miközben a magyar gazda tárolójában megrothad a szintén jó minőségű burgonya.
A 27 százalék áfa meg nem fizetése további lehetőségekkel is kecsegtet. A tisztességtelen piaci szereplők nemcsak az áfát csalják el, hanem az összes államnak fizetendő adót, járulékot, díjat is. Bár a hatósági ellenőrzéseknek és az EKÁER-nek köszönhetően többen lebuknak, mindez csak a jéghegy csúcsa.
A büntetési tételeket a csalók órazsebből kifizetik és új céggel, „más zászló” alatt folytatják. A nyírségi termelők között ez nyílt titok, de nem tudnak/mernek hatósági segítséget kérni. Az államnak és a magyar burgonyaágazatnak is az lenne az érdeke, hogy a tisztességes belföldi burgonyakereskedelem bővüljön, azzal növelheti az adóbevételeit.
A külföldi termelők hatékonyságát az eltérő éghajlat is javítja, és a globális fölmelegedés is nekik ad lépéselőnyt. Öntözési programokkal, megfelelő termesztéstechnológiával azonban előny is kovácsolható ebből az adottságunkból. Mi ugyanis az említett külföldi országoknál korábban kínálhatjuk a piacon az első burgonyatételeket.
A magyar gazdák belefáradtak. Az amúgy is néptelenedő vidéken mind többen hagynak föl a burgonya termesztésével, lassan eltűnik ez a stratégiailag is fontos növénykultúra. Jól szemlélteti a helyzetet az egy burgonyatermelő gazda mondása: „A burgonya olyan mint a tuba, csak akkor vesszük észre, ha nincs a rezesbandában.” Aki pedig egyszer felhagy a burgonyatermesztéssel, az többé nem vág bele újra. És nem lesz magyar krumpli a boltokban.
Uniós tapasztalatok
Az Európai Unió tavalyi 1733 ezer hektáros burgonya vetésterületeaz idén enyhén, 1673 ezer hektárra csökkent, így a korábbi évekéhez képest csúcsot döntő 2017-es termésnél (62,7 millió tonna) kevesebb,várhatóan 59,5 millió tonna burgonyát fognak betakarítani, hangzott el az egész burgonyaágazatot képviselő Európai Burgonyakereskedők Szövetsége (Europatat) közgyűlésén Brüsszelben.
Ez Európai Unió öt legnagyobb burgonyatermelő országa közül (Németország, Anglia, Hollandia, Belgium, Franciaország) egyedül Franciaországban bővül a termelés. Az is inkább a feldolgozóipari alapanyagként szolgáló fajták felé tolódik el a jövőben.
Óvatos becslések hektáronként 35,5 tonna átlagterméssel számolnak az EU-ban, a 2017-es 36,2 tonna után, a végleges termést és az értékesítési árakat azonban jelentősen befolyásolhatja az időjárás. Iránymutató lehet az angol piac, ahol a konyhakész hűtött áruk forgalma 5, az ára 2 százalékkal nőtt. Ennek alapján néhány év múlva már hazánkban is nagyobb helyet követelhetnek maguknak a jó minőségű, általában „A” főzési típusú burgonyafajtákból készített koptatott, esetleg előfőzött, vákuumcsomagolt áruk.
A szigetországban nyers, mosott burgonyát legnagyobb arányban a 65 évnél idősebbek vásárolnak, ez adja az összes nyersburgonya-eladásnak közel az egyharmadát. A fiatalabb korosztály ennél jóval kevesebb burgonyát eszik, vásárlásaik felét a fagyasztott burgonyatermékek adják.
A fölmérések szerint Nagy Britanniában mind kevesebb húst esznek, még nem tudni azonban, hogy ezzel párhuzamosan csökkenni fog-e a burgonyafogyasztás, vagy éppenséggel bizonyos mértékig átveszi a hús helyét az étkezésben.Az pedig végképp kérdéses, hogy az angliai változások mennyire gyűrűznek át Magyarországra, követjük-e az ottani irányzatot.
Sokat mondó az is, hogy Franciaországban a különböző burgonyatermékek csökkenő ára nem hatott az értékesített mennyiségre.
Szabó Kristóf
Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács
Forrás: Kertészet és Szőlészet 67 évfolyam 27. szám
