A védekezés irányelvei, a betegség elkerülési lehetőségei Németországban

A minőségi burgonyatermesztésben egyre növekszik a baktériumos, de a gombás megbetegedések jelentősége. E kórokozók károsításának csökkentését célzó intézkedések is igen sokrétűek. A következőkben bemutatjuk azokat a lényeges védekezési lehetőségeket, amelyeket a termesztés során rendszeresen megvalósítani, ellenőrizni és javítani szükséges.

Vetésforgó

A burgonyát legfeljebb minden harmadik évben, de még jobb, ha minden negyedik vagy ötödik évben lehet ugyanarra a területre ültetni. Csak így lehet elkerülni a talajból, talajvízből eredő fertőzéseket, de csökken a fonálféreg károsítás veszélye is. Különösen ügyelni kell a vetésforgóban termesztett növények utóhatására.

Burgonya árvakelés

Az egyre melegedő időjárási viszonyok következményeként egyáltalán nem elhanyagolható a burgonya árvakelés és a csucsorfélék elleni védekezés. A vetésforgó szűkítése következményeként a kórokozók, de különösen a baktérium fajok száma aránytalanul megnövekszik, az ellenük való védekezés igen költségessé válik. A kártevők, kórokozók és a gyomnövények elleni védekezést teljesen összehangoltan kell megtervezni, és igen körültekintően végrehajtani mind a burgonyában, mind pedig a vetésforgó más kultúrájánál is. (Az alkalmazható hatóanyagok hasonlóak a Magyarországon kaphatókkal.)

Talaj-előkészítés

A fölösleges víz, a talaj levegőtlensége a kórokozók fellépésének mértékét jelentősen befolyásolja, ezért minden talajművelésnél ügyelni kell arra, hogy száraz feltételeket biztosítsunk, megakadályozzuk a levegőt át nem eresztő rétegek, pangó vizek képződését. A jó minőségű talajmunka következtében a betakarítási és tárolási fertőzésveszély is minimálisra csökkenthető.

Szaporító-anyag

A fémzárolt vetőburgonya felhasználása garantálja a fajták baktériummentességét. A vetőgumót előállító bázisüzemekben a rövid szaporítási utak biztosítják azt, hogy a burgonyát a súlyos betegséget okozó baktériumok ne fertőzhessék. A vetőburgonya átvétele után ügyelni kell a száraz és hűvös helyen történő tárolásra, és ezeket a tárolókat is rendszeresen kell szellőztetni és ellenőrizni. A vetőburgonyát semmi esetre sem szabad a saját szaporításból származó, vagy más, régebbi burgonya szaporító-anyaggal összekeverni.
Nemzeti és nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy vágott vetőgumó, még a kés állandó fertőtlenítés esetében sem javasolható szaporításra.

A burgonya ültetése

A burgonyát a csírázástól a kelésig veszélyeztetik legjobban a kórokozók. Ezért a gyors kelés feltétlenül kívánatos. A burgonya gumó ezért lehetőleg éppen csírás (1 – 2 mm-es csíra), vagy esetleg előcsírázott (10-20 mm-es csirahosszal) legyen, a cérnacsírások így könnyen eltávolíthatók. Ha a vetési időpont kitolódik, úgy az elcsírázott tételeket időben csírátlanítani kell és megfelelő szellőzéssel minél gyorsabban le kell szárítani. Az ültetés előtt meg kell várni a sérülések begyógyulását.
A vető-ágynak száraznak, melegnek és lazának kell lennie. Minél drágábban lehet a burgonyát értékesíteni (vetőburgonya>étkezési>ipari burgonya), annál fontosabb az optimális talajhőmérséklet. A vetőgumó előkészítése függvényében a talaj hőmérséklete legalább 7-9 °C legyen. Az ültetési mélység beállításánál figyelni kell a talaj nedvesség-tartalmára, mert a nyirkos talaj növeli a gumók baktériumos fertőzésének veszélyét.
Az ültetőgép minden esetben száraz, tiszta és fertőtlenített legyen és ezt folyamatosan ellenőrizni kell különösen olyan gépek esetében, amelyeket több termelőegységben is alkalmaznak. A burgonya fajtákat várható értékesítési lehetőségük sorrendjében kell ültetni (vetőburgonya>étkezési>ipari burgonya). A tételek váltakoztatása esetén is (pl.:különféle eredet) ajánlatos a gépek, eszközök tisztítása és fertőtlenítése, hogy a fertőzéseket lehetőség szerint megelőzhessük.

Trágyázás

A trágyázással hatást lehet gyakorolni a burgonya sok olyan tulajdonságára, amelyek a baktériumos kórokozók általi fertőzésveszélyt csökkenteni, illetve növelni tudják, a nem kielégítő alaptrágyázás, a magas nitrogéntartalom késlelteti az érést, így a burgonyát gyakran nem kielégítő minőségben késve és rossz feltételek között lehet betakarítani. Ez növeli annak a veszélyét, hogy kórokozók hatolnak be a gumókba, de újranövés (babásodás) veszélye is megnő, így nem lesz megfelelő a gumók érettsége. Szerves trágyázás esetén szintén ügyelni kell a megfelelő adagolására.

Ápolás

Először a bakhátkészítést, majd a gyomnövények elleni védekezést kell elvégezni. Gyommentes burgonyaföld a burgonyának egyrészt optimális növekedési feltételeket teremt (gyors lombzáródást, alacsony tápanyag- és vízkonkurrenciát), másrészt a betakarítás könnyebben végezhető. A művelési munkálatok is terjeszthetik a baktériumos fertőzéseket, ezért következetesen ügyelni kell a keskeny keréknyomokra, hogy a növények megsértését és átfertőzését minimalizálni lehessen, s nedvesebb időjárási viszonyok között is lehet növényvédelmi munkákat végezni, ami nagyobb biztonságot nyújt a fitoftórra elleni védekezésben. Az öntözésnél ügyelni kell a vízmennyiség talaj- és növekedési viszonyokhoz igazított adagolására, hogy az eliszaposodást, a kéregképződést és a túlnedvesedést elkerüljük. Hogy mindenfajta rizikót csökkentsünk, az ereszkedőket adott esetben külön kell betakarítani, elraktározni, ill. értékesíteni. Öntözésre lehetőleg talajvizet kell használni. Vízművektől származó vízzel való öntözésnél szükséges az öntözővíz összetételének rendszeres ellenőrzése.
A vetőburgonya területek rendszeresen ellenőrzéséhez hasonlóan az étkezési burgonya termesztésnél is fontos teendő a fertőzésmentesség rendszeres ellenőrzése. Csak így lehetséges a fertőzési gócok korai felismerése és az ellenük való védekezés időbeni végrehajtása.

Betakarítás

A kiszedésnél, illetve a raktározásnál feltétlenül kerülni kell a sérüléseket. A sérülésekbe ugyanis nagyon könnyen befészkelődnek a baktériumok és fertőzések lépnek fel, melyek egy egész árutételt megfertőzhetnek. Ezért az elégségesen héj megfelelő beparásodása a legbiztosabb védelem a szabadföldön fellépő kórokozók ellen. Ehhez gyakran az állomány szártalanítása szükséges, ami többféle módon hajtható végre. A gumóhőmérsékletre is ügyelni kell, az optimális kiszedési hőmérséklet 15 és 18 ° C között van. A szakaszos betakarítási rendszer előnyös, mert a gumók már a földön leszáradnak és felmelegszenek, de a gumó hőmérséklet ne emelkedjen 20 ° C fölé. A betakarító gépek korrekt beállítása és rendszeres ellenőrzése a burgonyatermesztők számára a legfontosabb feladat. A kiszedésben résztvevő valamennyi betakarító gép és a szállító tartályok a munkát tisztán és fertőtlenített állapotban kell hogy megkezdjék. A romlás gyakori fellépése esetén ajánlatos az időközi tisztítás és fertőtlenítés is.

Tárolás

Közvetlenül a betárolás után szellőztetéssel mihamarabb biztosítani a föld-maradványok leszáradását azért, hogy a látens baktériumfertőzöttség vagy akut lágyrothadás veszélyét elkerüljük. A leszárításhoz általában éjszakai levegőt használnak, amely minimálisan 2°C-al hidegebb, mint az elraktározott termés. Külső levegő hiánya esetén legalább egy keringetett levegős szellőztetéssel kell az állandó légmozgást a nedves gumók számára biztosítani, hogy ezáltal a baktérium szaporodás (02-szállítás, légáramlás) csökkenjen. Olyan közbülső raktározás, vagy ideiglenes bérelt raktár használata, ahol hiányosak a szellőzési lehetőségek, különösen kerülendők a kiemelkedő minőségű burgonya esetében, illetve a nedves vagy nem parásodott héjú terménynél.
A leszáradást a sérülések gyógyulásának az időszaka követi. Így nem hatolhatnak kórokozók a burgonyába és a nedvességveszteség csökken. A sérülések begyógyulása az első 14 nap folyamán lehetőség szerint 12 – 15 °C-t igényel. Amennyiben a leszáradás alatt a burgonya már erősebben lehűlt, úgy a sérülés gyógyulásának időszaka 2-4 héttel meghosszabbodhat. Ezt követően ismét csökkenteni kell a tartós raktározás alatti hőmérsékletet. A burgonyagumók légzési tevékenysége következtében a raktárban folyamatosan keletkezik fölösleges nedvesség, hő és széndioxid, ami elősegíti a baktériumok fejlődését. Ezért a raktárban nélkülözhetetlen a rendszeres légcsere (helység szellőztetés, kényszerszellőztetés, hűtés).

Felkészítés a kiszállításra

A kitárolás, az osztályozás és a szállításra való előkészítés alatti baktériumos fertőzési lehetőségeket semmiképpen nem szabad alábecsülni. Egyrészt a hideg burgonya erősen sérülékeny, másrészt a kondenzáció, kisebb sérülések és különösen a csiraletörés eredményeként gyakran lép fel nedvesség, és így a baktériumok terjedési és fertőzési esélye jelentősen megnövekedik. Ezért szükséges a kitárolás előtt a hideg burgonyagumókat 8 – 12 °C-ra felmelegíteni. Amilyen gyorsan csak lehet, a rothadt gumókat a szállító rendszerre való kerülés során ki kell válogatni, hogy az áru a fertőzésveszélytől védve legyen. Nagy figyelmet kell fordítani a sérülések elkerülésére, mivel minden sérülés a baktériumos fertőzéshez ideális kiinduló alapul szolgál. A kész árut ismét szellőztetni kell, hogy a fölösleges nedvesség levezetésre kerüljön és az áru elszállítható legyen.

Tisztítás és fertőtlenítés

A fertőtlenítő szer alkalmazásánál a felhasználó egészségét kell elsősorban figyelembe venni. Kis nyomású, háti permetező használata inkább nagyobb cseppeket eredményez és ezért ennek használata veszélytelenebb. A szerek hatását a földkéreg és a nagyobb porlerakódások csökkentik, ezért durvább szennyezettség esetén előtisztítást kell eszközölni. Néhány szer reakcióba is lép azokkal az anyagokkal, amelyekre felkerül, ezért olyan anyagokat kell használni, hogy azzal a legjobb hatásfokot biztosíthassuk.
A munkaeszközöket, vetőgépeket, kiszedő-gépeket, a raktárépületeket, valamint az osztályozó berendezéseket, szalagokat és válogató berendezéseket egységes egészként kell kezelni és nem lehet azokat szakaszokban tisztítani. Miután a rászáradt piszokréteget eltávolították, ajánlatos még egy nagynyomású tisztítás is, amelyet fertőtlenítés követ. A fertőtlenítő hatás annál jobb, minél mélyebben tud a szer behatolni és minél tovább nedves a felület. A burgonyaládák nagynyomású tisztítása is célszerű lenne.